Ne csak a mocskolódások jussanak el hozzánk!!!
Az alábbi lefordított cikket egy ismerősömtől kaptam.
Weltwoche múlt heti számában, megjelent egy olyan tisztességes cikk,
amely nem hazudik össze-vissza a magyar ügyekről, ráadásul kompetens, komoly
jogász professzor nyilatkozatát közli.
(Helyenként döcögős a fordítás, de a fordító igyekezett
minél inkább tartani magát a német eredetihez.)
Die Weltwoche, 2013. márc. 14. 16-17. oldal (Kiadó: Weltwoche Verlags AG, Zürich)
„Orbán a modern korba tart”
Roger Köppel: Magyarország miniszterelnökét, Orbán Viktort
megszakítás nélkül kritikák érik, amelyek szerint demokrácia ellenes alkotmánypolitikát folytat. Ezt cáfolja a
német Rupert Scholz alkotmányjogász. Az egykori honvédelmi miniszter és jogász
professzor Orbán alkotmányát „példamutatónak” minősíti.
Scholz professzor úr,
ön alaposan tanulmányozta az új, múlt év óta hatályos és Magyarország határain
túl részben hevesen kritizált alkotmányt. Mi az ön véleménye?
A magyar alkotmány teljes mértékig mintaszerű, modern európai
alkotmány. Kiváltképp modern az alapjogok területén. Olyan mértékben igazodik még
az európai alapjogok kartájához is, amennyire azt más európai alkotmányoknál
még nem tapasztaltam. A demokrácia, a jogállamiság továbbá a szociális állam
alapelveit megdönthetetlenül lerögzíti.
Ennek ellenére éppen
napjainkban ismét azt olvassuk, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök arra
törekszik, hogy önkényuralmi államot hozzon létre. Mit szól ehhez?
Ez képtelenség. Az emberek vakok.
Milyen közel áll ön a
magyar kormányhoz? Megfizetik azért, hogy kedvező véleményt mondjon?
Semmi esetre sem. A magyar alkotmánnyal önként és
javadalmazás nélkül foglalkozom. Van bizonyos kapcsolatom Magyarországgal, mert
apámnak, aki Sztálingrádnál esett el, legjobb barátja egy magyar volt, aki
keresztapám lett. Évtizedek óta figyelemmel kísérem ennek az országnak a
történelmét. Érdekes módon egyike vagyok azon kevés német alkotmányjogásznak,
akik a magyar jogrendszerrel foglalkoznak.
Brüsszelből olyan
szemrehányást lehet hallani, hogy Orbán alkotmányával vissza akarna térni a
nacionalista röghöz.
A magyar alkotmány preambulumában hitvallás található
Magyarország nemzeti identitásáról. Ezen alapul a kritika. Azonban józanul szemlélve egy alkotmányhozás
magától értetődő eleme, hogy saját nemzeti identitásra hivatkozik. Pillantson
csak bele az amerikai alkotmányba. A magyarok nemzeti identitásuk
kinyilvánítása mellett kifejezetten igent mondanak Európa egyesítése mellett.
Aki ebből az alkotmányból európaellenes nacionalizmust akar kiolvasni, az vagy
nem olvasta az alkotmányt, vagy szándékosan félreértelmezi.
Miben lát jogos
kritikát a magyar alkotmánnyal szemben?
Nem látok jogosan kritizálható pontokat. Legfeljebb azt a
néha valamelyest snájdig módot lehetne kritizálni, ahogy a magyar kormány
bizonyos törvényeket keresztül szeretne vinni.
Mindenekelőtt a
médiatörvény keltett megütközést. Olyan szemrehányást nyilvánítottak ki, hogy
Orbán az újságírókra szájkosarat akar rakni.
A magyar alkotmány leszögezi a média függetlenségét. Éppúgy,
mint ahogyan minden általunk ismert jogállamban történik. Orbán egy nagyon ambiciózus
törvénnyel minden médiát szabályozni akar. Ebben valóban voltak problémás
pontok. Ezért ezt a törvényt az alkotmánybíróság is elutasította, majd a
törvényhozás helyesbítette. Ez nagyon szépen mutatja, hogy Magyarországon működik
az ellenőrzés és ellensúlyozás.
Véleménye szerint akkor
miből adódik az a vád, hogy Orbán Magyarországgal önkényuralmi és szélsőjobb
irányba tart?
A szélsőjobboldaliság és önkényuralom vádja abszurd. A
szembenállás a Fidesz kormánypártnak az utolsó választáson elért egyértelmű
győzelmében gyökerezik. A baloldal megsemmisítő vereséget szenvedett, a Fidesz
kétharmados többséget ért el. Ezzel a Magyarországon kívüli baloldal nem tudott
megbirkózni. Ezért járat le a baloldal egy kifogástalan, demokratikus választást.
A mostani vita, amelyet
az újságok kiemelten tárgyalnak, az alkotmánybíróság körül forog. Orbánnak azt róják fel, hogy hatalmát
elfogadhatatlan módon kívánja korlátozni. Az ön értelmezése?
Mindenekelőtt két pontot vitatnak. Először is: az alkotmánybíróság
csak a demokratikusan jóváhagyott 2012-es alkotmány szerint dönthet. A 2012
előtti jogelvi döntések többé nem érvényesek. Most ezt kritizálják, de a
követelés ellentmond annak a jogállami nézetnek, hogy egy alkotmánybíróság nem
a hatályos alkotmány felett, hanem alatta áll. Másodszor: Orbán nem szeretné,
hogy az alkotmánybíróság azokat az alkotmányi előírásokat, amelyeket a
Parlamentben szabályszerűen jóváhagytak, materiálisan alkotmányellenesnek
nyilváníthasson. Jogállami szempontból ez is legitim követelés, ugyanolyan
alapon: az alkotmánybíróságok az alkotmány hatálya alatt, nem felette állnak.
A német napilap, a Die Welt
ezzel a témával kapcsolatban azt írja, hogy Orbán rég letért a
szabadság útjáról és többé nem a demokrácia, hanem a „korlátlan hatalom”
talaján áll.
Magyarországon a német mintának megfelelő független
igazságügy, elkülönített törvényhozási, végrehajtó és bírói tevékenység és
alkotmánybíróság van. Németországban a központi alapelveket a 79. cikkely 3.
bekezdésének örök érvényű garanciája rögzíti. A magyar alkotmánybíráskodásnak nincs
ugyanolyan nagy hatalma mint a németnek. Azonban a német alkotmánybíróság
világviszonylatban kivételt képez. A magyar alkotmány is világosan hitet tesz a
demokrácia és a jogállam mellett, úgy, hogy a törvényhozó semmi esetre sem
döntheti meg az államformát. Hamis a média által szított képzet, hogy Orbán alkotmánybírósági
korlátok nélkül uralkodna.
Németországban az
állampolgárok például benyújthatnak alkotmányossági panaszokat, ha bizonyos
törvények miatt alapjogaik megsértését érzik. Létezik ilyesmi Magyarországon
is?
Igen. A legismertebb példa erre a médiatörvény. Ellene
panaszt nyújtottak be, mert úgy látták, hogy a sajtószabadság alapjogát sérti.
A törvényt végül helyesbítették.
Az alkotmány sok
politikai területen alkotmányi szintű, úgynevezett súlyponti törvényeket
követel, amelyekhez kétharmados többség kell. Van ennek értelme?
Érdekes újításnak tartom, amelyet a hosszú távú stabilitás
szempontjából kell szemlélni. Orbán nyilvánvalóan karókat akar leverni. Ebből a
célból bizonyos politikai területeket akarnak meghatározni, amelyeken a
törvényhozás demokratikus követelményei magasabbra teszik a lécet. Ilyen gát
korlátozza az éppen kormányzó párt hatalmát és arra kényszeríti, hogy a párt
határain túlmutató egyetértésre törekedjék bizonyos törvényekkel kapcsolatban.
Németországban például kívánatosnak tartanék egy ilyen gátat az atomstop
demokratikus szempontból súlyos döntésére vonatkozóan. Szabad-e egy ilyen,
súlyos következményekkel járó határozatot egyszerű többséggel áterőszakolni?
Vajon nem lenne jobb, ha valamennyire függetlenítenék a gyakran nagyon is
pillanatnyi politika törekvéseitől?
Ezekben a kérdésekben foglal most állást Magyarország.
Orbánnak mindazonáltal
kétharmados többsége van és súlyponti törvényeit át tudja erőszakolni, ami azt
a gyanút kelti, hogy most egyszerűen diktatórikusan akar kormányozni és
befejezett tények elé akar állítani.
Az igaz, hogy Orbánnak jelenleg elegendő többsége van, de ez
megváltozhat a következő választásokon, ha pártja veszítene. Akkor saját
törvénye korlátozza. A súlyponti törvények nem a diktatórikus kormányzási
szándék szelleméből származnak, inkább a politikával szembeni bizalmatlanság
következményei. A kételkedés a demokrácia alapja. Svájcban is kordában tartják
a politikát a közvetlen demokrácia rendszerével. Én a magyar súlyponti
törvényeket hasonló vélekedés eredményének látom.
Mégis: a jelenlegi
helyzetben Orbánnak kétharmados többsége van. Amit most elhatároz, többé nem
lehet ugyanolyan viharosan ledönteni.
Ha Orbán diktatórikusan akarna kormányozni, soha nem hozott
volna ilyen alkotmányt. Nézze csak a vitatott pontokat. Egyik esetben arról van
szó, hogy vegyék be az alkotmányba az állam kötelességeként a hajléktalanokról
való gondoskodást. Egy másik súlyponti törvény azokat a magyar diákokat, akik
állami ösztöndíjat kaptak, arra kötelezné, hogy utána pár évig Magyarországon
dolgozzanak, vagy fizessenek vissza bizonyos pénzösszeget. Ezek nem egy
diktátor politikai kezdeményezései. Viszont jó okkal kétségbe vonható az a
követelés, hogy a diák- és a hajléktalan törvény egyáltalán bekerüljön az
alkotmányba. Fennáll az alkotmány megcsontosodásának veszélye.
Miben látja Orbán motivációját?
Miért köti szorosabban az alkotmánybíróságot az új alkotmányhoz? És miért akar súlyponti
törvényeivel cövekeket leverni?
Az új alkotmány 2012. január 1. óta van hatályban. Azelőtt
Magyarországnak olyan alkotmánya volt, amelyet a kommunisták írtak és a
posztkommunisták átvettek. Véleményem szerint Orbán jogos kívánsága, hogy
szakítson ezzel a kommunista hagyománnyal és Magyarországot új, jogállami
alapra helyezze. A konfliktus abból származik, hogy az igazságügyben még aktív
állományban voltak a kommunista idők bírái és államügyészei. Hogy ennek az örökségnek
letompítsa az élét, Orbán alkotmányában átmeneti határozatokat fogalmazott meg,
amelyeket aztán éppen az alkotmánybíróság támadott meg. Az alkotmány körüli
harc Magyarországon megint csak a kommunista múlt és a modern kor küzdelme.
Orbán a modern kor irányába akar menni.
Az ő érdeme, hogy hazájának modern alkotmányt adott. Ezt egyetlen más
egykori keleti-blokk országnak sem sikerült megvalósítani.
Kritika éri Orbánt
azért is, mert megkövetelné, hogy a magyar választók a választások előtt minden
esetben regisztráltassák magukat.
Óriási visítozás volt az EU részéről, amelyből ön a kettős
erkölcsi mércét olvashatja ki. Vessen pillantást Belgiumra. Ott a választóknak
nem csupán regisztráltatni kell magukat, hanem választási kötelezettség van.
Aki nem választ, annak pénzbüntetést kell fizetni. Senkinek nem jutna eszébe
Belgiumot emiatt diktatúrának minősíteni.
Mennyire jogos magyar
szempontból az a szemrehányás, hogy az EU túlzottan beavatkozik a magyar
alkotmány vitába?
Szerintem a gyanú jogos. Vegyünk egy konkrét példát:
Magyarországon olyan átmeneti döntést hoztak, hogy az államügyészeket és
bírákat 65 éves korban éppúgy nyugdíjazni kell, mint bárki mást. Nos, ezzel
különböző posztkommunista államügyészek és bírák nem értettek egyet, mert a
kommunista alkotmány semmilyen nyugdíj korhatárt nem írt elő. Tovább akartak
maradni és tiltakoztak az EU-nál. Ezután az EU közbelépett ezen kommunista államügyészek és bírák nevében
és Orbánt azzal vádolta, hogy életkor
szerinti diszkriminációt gyakorol. Németként erre csak a fejemet tudom
csóválni. Németország ugyanis az
újraegyesítés után minden kommunista NDK-bírát kidobott, a hivatalos
nyugdíj-korhatár elérése és átmeneti határozatok nélkül. Az EU egy szót sem
szólt. Orbán kíméletesebben lép, mint annak idején a szövetségi kormány.
Prof. Rupert Scholz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése